-
Akárhová vezet is a jövendő, a végállomás mindig a halál, s ez a vég mindig ott van a jelenünkben is.
-
Az élet olyan, mint vonaton utazni, ahol az út során a számtalan állomáson számunkra fontos emberek leszállnak, s mire az út végére érünk, szinte senki sem ül már a szerelvényen.
-
Mivel Isten kegyes, mindennek megvan a maga oka. Meg kell ismernünk a veszteség fájdalmát, mert ha nem így lenne, nem éreznénk könyörületet mások iránt, és önző szörnyetegekké, rideg, számító lényekké válnánk. A veszteség fölött érzett mérhetetlen fájdalom alázatra tanítja gőgös fajtánkat, meglágyítja érzéketlen szívünket, és jobb emberekké tesz minket.
-
A humor és a halál közeli rokonok, az egyszer szent igaz. Az előbbit nem lehetne megérteni az utóbbi nélkül. (...) Az élet alapja az abszurditás. Akármilyen pokoli dolgok történnek körülöttünk, mindig van valami, amin nevetni lehet. Atlasz nem cipeli a vállán a világot. Nincsen felelősségtudó, izmos óriás; a világ egy bohócpiramis csúcsán billeg, a bohócok bohóckodnak, trombitálnak, zsonglőrködnek, és nadrágféken billentik egymást. Az élet lehet abszurd, lehet rémes és szórakoztató egy időben, az emberek akkor is meghalnak.
-
Ha soha semmitől sem félnél, akkor vagy nagyon buta lennél, vagy bolond.
-
Ahhoz, hogy az ember végérvényesen eggyé váljon a teremtőjével, egy cél felé kell tartania, amelyet úgy hívnak, halál.
-
Nem az a legnagyobb büntetés, ha te magad halsz meg, hanem ha elveszíted a szeretteidet.
-
A halál ellen küzdöttek, amely ügyes, hatalmas, és könyörtelen ellenfél.
-
Agya tudomásul vette a halál közeledtét, míg a szíve makacsul ragaszkodott a halhatatlansághoz.
-
Hitte, hogy az univerzum a halál országa, ahol az élet számít természetellenesnek és borzalmasnak, hiszen a világegyetem számtalan, terméketlen, sivár bolygóval teli hely, amely nem Isten teremtő erejének a testamentuma, hanem az ő meddő képzeletéé, és mindez a sötétség erőinek dicsőségét hirdeti, amelyek felsorakoztak ellene. A világegyetem egymás mellett létező két valóság – élet és halál – közül az élet volt a kisebb és a kevésbé lényeges. Az élet országának polgáraként az ember életét behatárolják az évek, hónapok, hetek, napok, órák. De a halál birodalmában minden ember halhatatlan.
-
Aki ránéz a képekre, és látja is, amit látni kell, az rájön, a Halál nem rettenetes és nem mindenható, hogy ezen a keserű-szomorú életfázison túl maga a Halál is elpusztul.
-
Félt, mégsem akart visszatérni a régi, megszokott szürkeségbe. Rettegett, de belecsimpaszkodott az őrületbe, mert a tükörnek csak ezen az oldalán látta meg azt, amire szüksége volt: a reményt.
-
A zene, amely valamikor megdobogtatta a szívüket, a műalkotások, amelyek megérintették a lelküket, személyes tragédiájuk után hatástalanok rájuk.
-
Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját, így aztán, ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez.
-
A halál nem félelmes titok. Ismerős neked is, nekem is. Nem tartogat rejtélyeket, hogy megzavarja a jó emberek álmát.
-
A halál mindig a dolgok végét jelenti.
-
Semmi sem tart örökké, csak a halál.
-
A halottak halottak maradnak, s az élők csak arra várnak, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
-
Némelyek már születni is úgy születnek, hogy szájukban van a vér íze.
-
Az eső könnyeket sírt az ablakra.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
